Induljunk ki abból a feltételezésből, hogy az óceán mélyén gázkitörés következett be. Egy ilyen gigantikus gázkitörés alkalmával a víz alatti tűzhányó hatalmas mennyiségű, több tíz MPa nyomású gázkeveréket juttathat az óceán vízébe. A mélyben lezajlott vulkánkitörés gázai megtisztulva és a tengervíz hőmérsékletére hűlve a tenger felszínére érkeznek. A felszíni vízréteg sűrűségét, az átbuborékoló, kitáguló gázok hirtelen lecsökkentik.

Mi történik ilyen esetben a vízfelszínen úszó hajóval?

A megtisztul gázoknak a víz felszínén való megjelenése valószínűleg kezdetben nem észlelhető, nem látható, csak akkor, ha a hajó már pezsgő vízben halad. Ekkor viszont már késő védekezni, mert a víz intenzív pezsgésével egy időben a személyzet legnagyobb megrökönyödésére a hajó merülése rohamosan nő, egyik pillanatról a másikra kritikus méreteket ölthet.

Nehéz elképzelni, hogyan reagál ilyen váratlan eseményre a hajó kapitánya és legénysége. Feltételezhető, hogy látva a megmagyarázhatatlan süllyedést, utolsó mentségül a vízbe vetik magukat, a legjobb esetben valamilyen mentőalkalmatossággal felszerelve. A vízben azonban szörnyű dolgokat tapasztalnak: a víz nem úgy viselkedik, mint ahogy azt eddig megismerték. Kezük és lábuk csapásai támasz nélkül maradnak, mert a közeg, amelybe kerültek, könnyedén kitér végtagjaik nagy sebességű mozgása elől. Testük nagy erővel húzza őket lefelé, erejük gyorsan fogy és nem tudnak tovább fennmaradni.

Ebben a közegben minden - legyen az mentőcsónak, vagy mentőövvel felszerelt emberek - valószínűtlenül gyorsan elsüllyed lefelé. Talán az említett okok miatt nem tudott még senki sem menekülni az ilyen kritikus helyzetbe került hajókról.

forrás.