Az állandó zaj miatt elégedetlenkedő, „túlérzékeny” lakosság, csírájában elhalt fejlesztési kísérletek, élénk társadalmi egyeztetés egy visszavont és hibás hatástanulmányról. Minősítő jelzők, évek óta tartó kötélhúzás, párt-, gazdasági és zöldlobbik a magyar ugaron, avagy sajátos üzenet a kertvárosok lakóinak: pihenni tudni kell.

Tököl, Halásztelek és Szigethalom. Aki a három település határolta területre ér, különös világba csöppen. Van, aki szerint itt egy repülőtér található, mégpedig repülőgépekkel, melyek zaja reggeltől estig szinte elviselhetetlenné teszi a környékbeliek életét.

Mások szerint ők érzékcsalódás áldozatai, nincs itt semmiféle repülőtér, az esetleg észlelt zaj nem is nagy, sőt közepes, ráadásul csökkenő tendenciát mutat. Akad olyan is, aki úgy gondolja: akár van itt repülőtér, akár nincs, létre lehetne hozni egy igazit. Egy nagyot, Boeingekkel és Airbusokkal. Végül ott vannak azok, akik szerint a kérdésfeltevés rossz, a terület földrajzi-logisztikai adottságai példátlanul jók, közel az autópálya, a vasút és a Duna, és bármi épül itt, ha végre létrejönne a társadalmi összefogás, az hosszabb távon a környező települések felemelkedését szolgálná.

Gyakorlótér

Aki hozzászokott a nagyvárosi tömegközlekedés okozta zajhoz, csalódás éri, ha a tököli repülőtérre érkezik. Januárban nagy médianyilvánosság előtt számos civil szervezet, több száz ember tiltakozott, a minimum hát, hogy a Bermuda-háromszögön kívülről jövő halandó füldugót hoz magával, hogy egészségét és nyugodt lelkiállapotát megvédje. Ehhez képest délelőtt tíz óra után fél órát kell várni arra, hogy az első kisgép felbukkanjon, és még a repülőtér (mely hivatalosan csak „nem nyilvános fel- és leszállóhely”) közvetlen szomszédságában is mindössze annyit érezni, hogy erős a zúgás. Ilyen alacsony lenne a lakosság ingerküszöbe? Aki először, futólag erre jár, csak legyint a hobbirepülők vagy épp Bessenyei Péter műrepülő és csapata gyakorlatozása hallatán. Ezt a véleményt látszik erősíteni az a minap publikált vizsgálati dokumentáció, amely a tulajdonos Tököl Airport Zrt. megbízásából készült. Ebben azt elemzik, hogy a repülőtér egy lehetséges fejlesztésének (többek között hosszabb távon Ferihegy tehermentesítésének, valamint a kisgépes üzleti forgalom átirányításának, illetve egy javító bázis létesítésének) milyen hatásai lennének a környezetre (fapados repülőtérről nincs szó, ezt a tulajdonos sohasem tartotta lehetségesnek).

A szigethalmi és halásztelki mérések azt mutatták, hogy az átlagos zajterhelés a határérték alatt marad. Hoffman Pál, Tököl polgármestere (Fidesz–KDNP) csak mosolyog a városba érkező televíziós és rádiós stábok munkatársain, akik komoly nehézségekbe ütköznek, amikor az állítólagos tényállást, az elviselhetetlen zajt próbálják bemutatni. Véleménye szerint külön kell beszélni a repülőtér jelenlegi használatáról és a tervezett fejlesztések következményeiről. A polgármester politikai okokat és a felelősség áthárítását véli a hangulatkeltésben.

Tököl első emberével szemben Marton Péter, az Élhető Környezetünkért Egyesület (ÉKE) elnöke azoknak a véleményén nevet, akik szerint nemhogy a jelenlegi, de a fejlesztések utáni állapot sem okozna rendkívüli zajterhelést. A Demokratának kifejtette, azt tanácsolja nekik, hogy lakjanak Szigethalmon egy ideig. Mint az a térképen látható, a le- és felszállósáv és a környező települések úgy helyezkednek el, hogy (figyelembe véve a légi folyosókat és az uralkodó szélirányokat is) leginkább a leszállópálya északnyugati és délkeleti meghosszabbításában fekvő települések érintettek. Elsősorban Halásztelek és Szigethalom, rajtuk kívül Érd, Százhalombatta, Szigetszentmiklós és Tököl. Azaz a Bermuda-zóna három csúcsa közül utóbbi van a legjobb helyzetben, miközben a repülőtér összes gazdasági hasznát ez a város élvezi. Marton szerint a tököli önkormányzat eddigi döntései nem mutatják egyértelműen azt, hogy teljesen elzárkózna attól, hogy a repülőtérnek „erősebb repülési funkciója” legyen. A zajmérés módszertanáról évek óta folyik a vita, többek között azért, mert a repülések száma jelentős szórást mutat, és vannak különösen terhelt időszakok, nem beszélve a szabálytalannak tartott légi manőverekről. A települések fórumain a lakosok visszatérő fordulata a „légi terror” szó. Fáki László, Szigethalom szabad demokrata polgármestere érdeklődésünkre úgy vélekedett, hogy nem elég átlagos zajterheléseket számítani, szükség lenne a szélsőséges értékek mérésére is. Nem mindegy ugyanis, hogy valakinek folyamatosan duruzsolnak a fülébe, vagy óránként kétszer belekiáltanak egyet. Ezen kívül a kisgépek (az utasszállítókkal ellentétben) nemcsak le- és felszállnak, de hosszasan köröznek és gyakorlatoznak. Szerettük volna megtudni a vizsgálati dokumentációt készítő, beszédes nevű Vibrocomp Kft.-től, hogy miként kell értelmezni a mért átlagértékeket.

A cégtől a Tököl Airporthoz irányítottak minket, ahol Benedek András felügyelőbizottsági tag elmondta, hogy a vizsgálati dokumentációt annak hiányosságai miatt visszavonták, így nincs is miről beszélni. Lapzártánkkor erről hivatalosan még sem Tököl, sem Szigethalom városát nem értesítette a hatóság. Az érintett önkormányzatoknak egyébként hivatalból véleményezniük kell a dokumentumot, a Közép-Dunavölgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségnek, és magánszemélyek is eljuttathatják meglátásaikat.

Információink szerint ezt a július 18-i határidőre (mely valójában már nem létezik) tömegesen tervezik megtenni, az intenzív társadalmi vita tehát most egy visszavont dokumentumról folyik. A lakosság egy része egyébként évek óta nehezményezi, hogy az önkormányzatok, a tulajdonos és a hatóságok gyakran a fejük felett, nélkülük hoznak döntést. Benedek András szerint ez nem így van, ami őket illeti, a tulajdonos minden publikus lépése a hatóságok és a tököli önkormányzat előtt zajlik, akiknek törvényi kötelezettsége a lakossági fórumok és egyéb tájékoztatási formák megtartása.

Az ÉKE szerint a szakmai hibákat tartalmazó tanulmány visszavonását annak alacsony színvonala mellett az válthatta ki, hogy (miként az a Magyar Közlöny július 4-i számában megjelent) az Országgyűlés illetékes bizottságainak ülésén, illetve szakmai és önkormányzati fórumokon történt viták után, részben a tiltakozások, beadványok és aláírásgyűjtések hatására, az Országos Területrendezési Tervről szóló törvény idei módosításában a kereskedelmi (nemzetközi) repülőtérré fejleszthető repülőterek felsorolásából kimaradt Tököl neve.

Élet, minőség

Fáki László szerint tiltakozásaikkal és aláírásgyűjtésükkel azt szerették volna elérni, hogy a kormány a területet ne minősítse át fel- és leszállóhelyből repülőtérré, és módosítsa azon kormányhatározatát, mely szerint a tulajdonosnak kötelezettsége a repülőtér funkció fenntartása, valamint a nem nyilvános fel- és leszállóhelyek működését törvényekben szabályozza. Felmerül a kérdés, hogy ha valakinek, akkor Szigethalom első emberének, és vele együtt a térség országgyűlési képviselőinek, így Kuncze Gábor volt SZDSZ-elnöknek vagy Varju Lászlónak, a szocialista párt volt frakcióigazgatójának lett volna módjuk arra, hogy elfojtsák a fejlesztésre irányuló elképzeléseket. A már a szovjet időkben is használt, és a rendszerváltozás után a 2002. május 24-ig katonai repülőtérként nyilvántartott területet az MSZP–SZDSZ-kormány privatizálta egy Demján Sándor milliárdos nagyvállalkozó érdekeltségébe tartozó társaságnak, és ők tartották szükségesnek a repülőtér funkció megmaradását, sőt kifejezetten a „polgári légiközlekedési” terminus alkalmazását. Igaz, még az Orbán-kormány volt az, amely 2001-ben hozzájárult ahhoz, hogy más repterek mellett a tököli is értékesíthetővé váljék.

Fáki László úgy látja, hogy ez az ügy sokkal bonyolultabb annál, hogy ezt ő, vagy akár Kuncze vagy Varju megállíthatta volna. Hoffman Pál szerint azonban a szigethalmi vezetés kettős játékot űz, és arra hívta fel figyelmünket, hogy a 2006-os országgyűlési választási kampányban az SZDSZ kiadványai szerint Demján Sándor megígérte Kuncze Gábornak, hogy a repülőtér nem fogad majd nagy utasszállító gépeket és légiszállítási központ sem lesz rajta. Hoffman Pál visszautasítja a városát ért kritikákat. Tököl álláspontja 1997, a privatizációs szándék megismerése óta változatlan. Nem támogatják az erősebb repülési funkció kialakítását, a 400 hektáros terület felét logisztikai, vállalkozási övezetbe sorolták át. Megfellebbezték a zajgátló védőövezet kijelölését, és a polgármesteri hivatal mint szakhatóság elutasító határozatot adott ki az említett vizsgálati dokumentációra.

A tiltakozó hullám egyébként legutóbb akkor csapott a magasba, amikor 2007 végén a reptérrel szomszédos települések határozatot kaptak a Nemzeti Közlekedési Hatóság Légiközlekedési Igazgatóságától (LKI), mely több helyen, köztük Szigethalom lakott területén zajgátló védőövezetet jelölt ki. Ebből, és a repülőteret az ÁPV Rt.-től bérlő Master Sky Kft. 2004. évi számításaiból a repülés bővítésére lehetett következtetni. A 3 éves késéssel kiadott határozat ellen valamennyi érintett fellebbezett, végül Tököl indokai alapján visszavonták. Vágó József, az LKI vezetője kérdésünkre elmondta, hogy jelenleg is folyik, vagy ahogy a szigethalmi polgármester fogalmaz, áll egy zajgátló övezetet kijelölő hatósági eljárás.

Kötött kezek

Ami a fejlesztéseket illeti, a Tököl Airport keze sok tekintetben kötött. A szakhatóságok és az önkormányzatok hozzájárulása is szükséges lenne a repülőtérré való átminősítéshez. Az eddigi nyilatkozatok azt mutatják, hogy a vonatkozó törvényi szabályozás hiányosságai és az engedélyeztetési folyamat is jelentősen megnehezítheti a számukra, hogy bármilyen fejlesztési koncepciót kidolgozzanak, nem beszélve egy komplett hasznosítási tervről.

Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a Tököl Airport, az önkormányzatok, a lakosság egy jelentős részét védő szervezetek és a környezetért aggódó egyesületek közötti kompromisszum és az ehhez nélkülözhetetlen összefogás nem lehetséges. Ennyi érdekszférát ilyen jogszabályi környezetben egyeztetni a kör négyszögesítésével ér fel, ezért előbb vagy utóbb valamely fél vagy felek kénytelenek lesznek beadni a derekukat. Úgy tűnik, vannak olyan helyzetek, amikor a vélt vagy valós nemzetgazdasági és helyi gazdasági érdekek, a lakosság alapvető jogai és a természeti környezet épsége egyszerre nem védhetők meg. Logisztikai központot és ipari parkot természetesen mindenki szeretne, ahogy több munkahelyet, nagyobb helyi adóbevételeket is. Fejlődő kistérséget. De a valóság most az, hogy a repülőtér területén található, közel kétszáz épület állapota folyamatosan romlik. És nem igaz ugyan, hogy az emberek a zajért és nyugalmuk megzavarásáért semmit sem kapnak cserébe (a tököli repülőtéren közel 80 társaság bérel valamilyen területet, foglalkoztat embereket, és fizet adót), ám ők is örülnének, ha az ügyben végre elmozdulás történne.

Forrás: http://www.demokrata.hu/